Bolhából elefántot – te is hajlamos vagy túlelemzésre?

Az utóbbi időben észrevettem magamon, hogy egyes döntéseim előtt hosszasan elemzem a lehetőségeket, az esélyeket, a veszélyeket és annyi mindent, hogy a végén már arra sem emlékszem, hogy miről kellett volna döntést hoznom. A gondolkodás jó, meg az átgondolás is fontos, de a túlgondolás… tapasztalatból mondom, rettenetesen sok energiát emészt fel. Előfordult mostanság, hogy csak azért álltam le a gondolkodással, mert már végtelen számú szemszögből elemeztem a kérdést, nem jutottam semmire, de legalább már a végkimerülés kerülgetett. Még szerencse, hogy tudom, ez csak egy átmeneti állapot.

A lényeg, hogy annyira felbosszankodtam, hogy gondoltam, a további gondolkodás helyett, jobb, ha megosztom veletek, mire jutottam a témában. Hátha lesznek olyanok, akiknek segíthetek a „hangos” gondolkodásommal.

Tökéletesség

A tökéletességre törekvés az egyik legnagyobb akadálya a gyors és hatékony döntéshozatalnak, mert a mindent vagy semmit elven alapul. Ha maximalista vagy, akkor egyetlen választásod van: a tökéletes. De lehet mindig tökéleteset alkotni, tökéletes döntést hozni? Aki tökéletes akar lenni, annak mindig, minden helyzetben felkészültnek kell lennie, nem ejthet hibát, és ez lássuk be, elég stresszes tud lenni. Néha az elég az pont elég, de persze egy maximalistának nehéz a megalkuvás.

Ha már zsong a fejed a sok elemzéstől, akkor próbálj meg nézőpontot váltani, nézz a kérdésre valaki másnak a szemszögéből. Ha a férjemnek, barátomnak, kollégámnak kellene ebben a kérdésben dönteni, ő mit tenne? Érdekes, új megvilágításba kerülhetnek a dolgok, ha kicsit a más szemével nézünk rá a problémára.

Ráció, a jóbarát

Ha a nézőpontváltás nem segít, vagy nem visz előre, akkor kérdezz meg egy lehetőleg racionálisan gondolkodó barátot vagy egy jó coachot. Mindenkinek a környezetében van legalább egy olyan személy, aki racionális típus, akit kicsit távolabbról tud ránézni a problémánkra, és objektív meglátásaival segíteni tud nekünk abban, hogy végre kikeveredjünk a magunk kreálta agyalós spirálból.

Túldimenzionálás

Az agyalós típusok hajlamosak mindent túldimenzionálni, minden kérdést vagy problémát felnagyítani. Eszembe jutott a Kisködmön című mese, amiben egy leányhoz kérő érkezik, s az édesanyja leküldi borért a pincébe. A lány meglát egy káposztáskövet, s erről eszébe jut, hogy ha férjhez megy, születik egy kisfia, akinek vesz majd egy ködmönt a vásárban, s ha lemegy a kisfiú a pincébe, akkor agyonüti majd ez a kő, s akkor kire marad a kisködmön, s ezen úgy elkeseredik, hogy elfelejt visszamenni a házba. A mese azzal zárul, hogy végülis semmi rossz nem történik a kisfiúval, de milyen jól sikerült kétségekbe hajszolnia magát ennek a leánynak.

10/10/10

Egyes döntéseken érdemes hosszabban elidőzni, jól átgondolni, másokon viszont nem. Ha azon aggódsz, hogy mi lesz a döntésed következménye, vagy azon aggódsz, hogy a döntésed egy nagy bukás lesz, akkor próbáld ki a 10/10/10 tesztet. Gondold át, hogyan fogsz érezni a döntéseddel kapcsolatban 10 hét, 10 hónap vagy 10 év múlva. Lehetséges, hogy ennyi idő távlatából ez a döntés már nem tűnik annyira fontosnak, vagy már nem tűnik akkora dolognak.

Megérzések

A megérzést sokszor alábecsüljük, vagy nem tulajdonítunk neki különösebb fontosságot. A megérzés egy kicsit olyan, mint egy mintaillesztő játék. Az agy mérlegeli a helyzetet, gyorsan felméri az összes hasonló tapasztalatodat, majd kidobja az adott körülmények között a legjobbnak tűnő választ. A kutatások azt mutatják, hogy az intuíció és az analitikus gondolkodás párosítása segít jobb, gyorsabb és pontosabb döntéseket hozni. Azt is kimutatták, hogy jobban bízunk az ilyen döntések helyességében.

Egy tanulmányban azt vizsgálták, hogy mennyire elégedettek a döntésükkel azok az autóvásárlók, akik kizárólag racionális elvek alapján döntötték el, melyik autót vásárolják meg szemben azokkal, a vásárlókkal, akik a megérzéseiket is figyelembe vették a döntésük során. A tanulmány szerint az első csoport tagjai az esetek 25%-ban voltak tökéletesen elégedettek a választásukkal. Eközben azok, akik a megérzéseikre is hallgattak, az esetek 60%-ában voltak elégedettek a döntésükkel.

Dedikált idő

Cyril Northcote Parkinson brit történésztől származik az a mondás, hogy egy feladat elvégzése pont annyi időbe kerül, amennyi időd van rá. Vagyis, ha egy prezentáció elkészítésére egy hónapunk van, akkor a prezentáció egy hónap alatt fog elkészülni, de ha egy hetünk van rá, akkor egy hét alatt lesz kész. Ugyanez érvényes azokra is, akik hajlamosak a túlgondolásra, aggódásra. Képesek annyi időt kitölteni ezzel, amennyi rendelkezésükre áll. Rengeteg időt és energiát vagyunk képesek agyalással tölteni. Ez elkerülhető, ha határidőket adunk magunknak, hogy eddig és eddig fogunk döntést hozni, és ezt szigorúan betartatjuk magunkkal.

Egyik ügyfelem azt találta ki, hogy a naptárába minden hétre betesz egy ún. “agyalási időt”, amikor dedikáltan azzal tölti az idejét, hogy gondolkodik, elemez, rágódik azokon a problémákon, amik máskor egész nap foglalkoztatják. Pár hét elteltével arról számolt be, hogy az, hogy dedikált ideje van a “rágódásnak” felszabadítóan hatott rá, mert valahányszor rátörtek a kételyek és aggodalmak, meg tudta magát nyugtatni azzal, hogy jó, ezzel a dologgal ekkor és ekkor foglalkozom majd.

Személyiség

Egy tudományos cikkben azt olvastam, hogy az érzékenyebb személyiségtípusok több információt gyűjtenek be a környezetükből, és ezeket összetettebben dolgozzák fel, mint kevésbé érzékeny társaik. A cikk arra is kitért, hogy az érzékenyebb emberek a stresszre és a túlterheltségre is érzékenyebben reagálnak. Szóval, jó tisztában lenni azzal, hogy amennyiben érzékenyebb személyiséggel születtünk, akkor jó esélyünk van arra, hogy többet aggódjunk, agyaljunk.

Biztatásként azoknak, akik érzékenyebbek, nehezebben hoznak döntéseket, hajlamosak magukat egy-egy agyalós spirálba hajszolni: ne feledjük, hogy az érzékenység és a sok gondolkodás nem hátrány, ha megtanuljuk, hogyan tartsuk ezeket kordában, és hogyan hasznosítsuk őket a konstruktív döntéshozatalban.

A végére még csak annyit: nekem is segített ez a cikk. Egyrészt, mert elkezdtem én is alkalmazni a 10/10/10 módszert, másrészt, ha manapság nehéz döntés előtt állok, mindent kielemeztem, de mégsem jutottam semmire, akkor veszem a bátorságot, hogy másokat is megkérdezzek, és engedjem, hogy segítsenek rendet rakni a magam alkotta káoszban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük