Vezetés New Amsterdam módra 2.

Mit tanulhatunk még a vezetésről dr. Max Goodwintől?

A múlt héti rész folytatásában megnézzük, mit tanulhatunk még szeretett Max Goodwinünktől, amit vezetői képességeink tárába akár már ma beépíthetünk. Az előző részben arról beszéltünk, hogy egy jó vezető mindig első a segítség és támogatás nyújtásában, aztán arról, hogy mennyi félreértés keletkezhet, ha nem tisztázzuk a dolgokat a megfelelő kérdésekkel, illetve arról, hogy ha már elszúrtunk valamit, vállaljuk fel és bátran kérjük a csapatunk támogatását.

További részeket megnézve, ezeket tanultam még Dr. Goodwintől.

Are those facts or are those feelings? (Ezek tények vagy érzések?)

Egy konfliktushelyzetben hangzik el ez a kérdés, és szerintem nagyon hasznos, ha vezetőként feltesszük magunknak ezt a kérdést, olyan helyzetekben, ahol döntést kell hoznunk vagy konfliktust kell megoldanunk. Ha jó döntést szeretnénk hozni, érdemes az érzelmeket elválasztani a tényektől, és lehetőleg a tényekre alapozva dönteni, tárgyalni, megoldásokat keresni.

You know what feels better than keeping in control? Letting it go, all of them! (Tudod, mi jobb érzés annál is, ha te irányítasz? Ha mindent elengedsz.)

Na igen, a vezetés erről is szól, nem igaz? Egyes vezetőknek örök problémát jelent a bizalom vagy az önbizalom hiányából fakadó mikromenedzsment. Nem meri elengedni a beosztott kezét, nehogy hibát kövessen el, nehogy lekéssen egy határidőt, nehogy elveszítsen egy ügyfelet. Azt mondjuk, hogy a legifjabb munkavállalói generáció rendkívül rosszul tűri a mikromenedzsmentet. A tavalyi év különösen nehéz feladat elé állította az ilyen típusú vezetőket, mert az online térben nem tudtak olyan könnyen mikromenedzselni. Vezetőként önállóságra kell nevelnünk a munkatársakat, de ehhez bizalmat kell szavaznunk nekik. Ha nem így teszünk, egy idő után mindenki feláll mellőlünk, és máshol keresi a boldogulását, mi pedig legfeljebb önmagunkat mikromenedzselhetjük.

You’ll need to prioritze. You mean saying no? No, saying yes. What do you need Max? (“Priorizálnia kell.”, “Úgy érti, mondjak nemet?”, “Nem, mondjon igent. Önnek mire van szüksége, Max?”)

A jó vezetőnek időt kell találnia saját magára is. Max doktor maga is rákbeteg, terhes feleségére is alig jut ideje. Max doktor kezelőorvosa arra akar rámutatni, hogy neki is szüksége van pihenésre, kikapcsolódásra, és a megfelelő munka-magánélet egyensúly megtalálására. Dr. Bagdy Emőkét hallottam pár napja a rádióban, ahol éppen arról beszélt, mennyire fontos a lelki egészségünk megőrzése érdekében ennek az egyensúlynak a kialakítása és fenntartása. Figyeljünk magunkra, mert a vezetők jól-léte kihat a munkatársak jól-létére is.

I took the hard road! And? Better views! (“A nehezebbik utat választottam.” , „És?”, „Jobb volt a kilátás.”)

Max doktor egyik onkológus munkatársnője, akit lelkileg nagyon megvisel a munkája, egyre több időt tölt korházon kívül, és arra koncentrál, hogy minél több adományt gyűjtsön a kórház működésére. A doki arra sarkalja ezt a kiváló onkológusnőt, hogy ne feledkezzen meg a valódi hivatásáról, ne pazarolja el a tehetségét, és töltsön több időt a gyógyítással. Az onkológusnő vonakodva bár, de megfogadja Max tanácsát. A fenti párbeszéd azután zajlik le, hogy a doktornő egy halálosan beteg kislány családja helyett felvállalja, hogy elmondja neki, nem tudják őt meggyógyítani. Vezetőként gyakran a nehezebb utat kell választanunk, és ennek része, hogy a nehéz beszélgetéseket is felvállaljuk munkatársainkkal. Ha igazán törődünk a munkatársaink sorsával, szakmai fejlődésével, akkor megtesszük értük azt, hogy őszinte és előremutató visszajelzéseket adunk számukra.

Ha valakinek bejönnek a kórházas sorozatok, és szívesen tanul másoktól, akkor ne hagyja le a New Amsterdamot a megnézendő filmjei listájáról.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük