A pandémia mint az IT-fejlesztések katalizátora

Biztos ez?

A napokban olvastam egy cikket, ami nagyjából a címben szereplő megállapításra futtatta ki mondandóját. A szerző megszólaltatott néhány IT-vezetetőt hazai nagyvállalatoktól, és egy olyan közös nevezőre jutottak, ami a címmel állt összhangban: több erőforrást kapott a terület, hatalmas fejlesztések történtek, ráadásul mindez csak és kizárólag pozitív hatással volt más területekre is… Kibukott belőlem a “túl szép, hogy igaz legyen” mondat, de őszintén üdvözlöm, ha valahol tényleg olyan jól sikerült az elmúlt másfél év IT-fejlesztési hulláma, hogy már a takarítónő is csak agile irányelvek mentén csurgatja a Domestost.

Bevallom, nem volt rálátásom a hazai nagyvállalatok működésére az elmúlt másfél évben (sem), ezért nem is fogom firtatni a cikk és szereplőinek állításait – épp ezért nem is linkelem -, viszont a hazai KKV-k közül néhány működésébe beleláttam ebben az időszakban is, és egészen más kép rajzolódott ki előttem.

Hirtelen váltás, kapkodás, tákolás

2020 márciusában gyakorlatilag egyik napról a másikra kellett mindenkinek tömeges home office-ra berendezkednie. Azok a cégek voltak a legnagyobb bajban, ahol nem igazán volt a vállalati kultúra része az ilyesfajta munkavégzés korábban, és minden kolléga munkaállomásaként egy-egy asztali gép szolgált – esetleg egy-két notebook hevert egy polcon tartalékba, konferenciára, előadásokhoz. Ahol pedig eleve hordozható eszközökön folyt a munka, ott is csak árnyalatnyival volt jobb a helyzet. Miért? Nézzük sorban.

Hordozható/otthoni munkaállomás

Napokon belül tűnt el minden valamire való notebook nem csak az áruházak polcáról, webshopjából, de még a “külső partnerek” raktáraiból is. Gép kellett a gyereknek, a másik gyereknek, anyunak munkára, apunak munkára, a nagyinak unokákkal skype-olni, mindenki másnak meg Netflixet/HBO-t/RTL most-ot nézni. A kínálat közepe szinte azonnal eltűnt, így dönteni kellett, hogy felsőkategóriás – értsd: amilyen még a főnöknek sincs – vagy a futottak még kategóriájú eszközökkel látják el tömegesen a munkavállalókat. (Viszonylag nagy összegben fogadnék, merre billent a mérleg nyelve.)

Ha valaki úgy döntött, hogy nem ruház be új gépekbe, annak a munkavállalók saját eszközeinek (táv)menedzsmentjével gyűlt meg a baja. Tömegesen olyan eszközökre kerülhettek céges infók és fájlok, amiken szerencsés esetben legalább a Windows Defender nem volt kikapcsolva. Ha ingyenes-alibi vírusirtó volt némelyiken, az már csodával határos. (Egy közepesen lelkiismeretes rendszergazda már ezen a ponton kinézett magának egy csendes zugot a szerverszobában, ahol majd zokoghat, ha visszaüt az adatszivárgás vagy csak egy finom zsarolóvírus kúszik fel valamelyik szerverre.)

Szoftveres megoldások

Szóval valahonnan lett eszköze a munkavállalónak, amin elvileg már tud dolgozni. És akkor jött a következő fejvakarás, hogy hogyan kerülnek a megfelelő szoftverek ezekre, no meg elindult a tömeges licence-költöztetés – mert újakat vásárolni/előfizetni mégiscsak durva lenne. Hirtelen végiggondolva egyetlen szoftver sem jut eszembe eddigi pályafutásomból, ahol a licence-ek költöztetése csak közepesen fájdalmas lenne – az irodai alkalmazásoktól kezdve, az iparág-specifikus szoftvereken keresztül, a vírusirtókon át és az üveghegyen is túl. De ugye ez legyen az IT-s gondja, majd megoldja valahogy.

Van gép, szoftverek tekintetében is fel van készítve munkára, minden rendben, nem? Majdnem. Egészen biztosan van olyan eszköz az irodában, amihez valahogyan csatlakoznia kellene a kollégáknak otthonról is – mondjuk egy nyomtató vagy olyan apróság, mint a fájlszerver. Azoknál a cégeknél, akik már korábban is be voltak rendezkedve távoli munkavégzésre – legyen az VPN vagy távoli asztal alapú -, egészen biztosan nem úgy volt megtervezve az infrastruktúra, hogy MINDENKI otthonról dolgozzon. Annyira ment gördülékenyen az első néhány nap az otthonról becsatlakozott eszközök tömegével, mint szilveszter éjjel hívást indítani vagy SMS-t küldeni a belvárosból. Nem vennék rá mérget, hogy az alapvetően alulméretezett infrastruktúrális áteresztőképesség gyors növelésére hozott intézkedések mind időtálló, jó megoldások lettek, amiket érdemes fenntartani.

Több helyről hallottam, hogy ebben az időszakban vezettek be új szoftvereket kommunikációra, munkaszervezésre vagy bármi másra. Persze, másképp dolgoztunk, nem lehetett odakurjantani Ferinek a szomszéd asztalhoz, szükségünk volt videós megoldásokra és még rengeteg változtatásra, fejlesztésre, hogy legalább a részben úgy működhessünk, mint a múlt héten. A cégvezetés a fennmaradásért küzdött, az IT meg a szedett-vedett eszközparkkal és távgyógyítással, így nem is csoda, hogy nem volt megfelelő erőforrás és idő az új szoftverek “rendes” bevezetésére. A legegyszerűbb szoftverek megfelelő bevezetési procedúrája is legalább 2-3 hónapot vesz igénybe békeidőben – de erről majd egy későbbi posztban értekezem érdemben -, most pedig tegnapra kellettek a megoldások. Úgy is sikerültek. Természetesen ez senkinek sem róható fel, ilyen időket éltünk.

Perifériák

Lehet, hogy ezzel már túl messzire megyek, és magamból indulok ki, de csaknem kizárt, hogy egy pőre notebookon képes legyek egy-két napnál többet dolgozni. Rögtön előkerül egy egér, egy billentyűzet, fejhallgató, aztán egy nagy monitor, esetleg még egy… Nem is folytatom. A lényeg, hogy gyakorlatilag a perifériákkal ugyanaz történt, mint a számítógépekkel, nemes egyszerűséggel nem lehetett kapni ár-érték egyensúlyában racionálisnak mondható darabokat. Nem is tudom, melyik a rosszabb, ha most a munkavállalók otthonaiban porosodnak majd ezek vagy a céges raktárban és leltárban, amikor mindenki visszatér az irodába.

Nyitás, visszatérés, (újra)tervezés

Mihez kezdjünk az újranyitás időszakában a másfél éve hirtelen vásárolt, valójában a rendes munkavégzésre alkalmatlan eszközökkel? Mi legyen a sorsa az átmenetinek szánt megoldásoknak, amiket azóta is használunk? Hadd válaszoljak egy idézettel az Üvegtigris 2-ből:
– Van alkoholmentes söröd, Lali?
– Van… asszem.
– Akkor dobd ki a picsába, rendes sört kérek!

Komolyan. Add el, selejtezd le, ajándékozd el, ajánld fel nehéz sorsú gyerekeknek, tedd el a céges múzeumba, csak tűnjenek el az irodából és a leltárból mielőbb. A szoftveres, infrastruktúrális változtatások pöpecek, kiállták az idő próbáját? Ha nem vágod rá kapásból, hogy igen, keress jobbat helyettük még ma!


<kis kitekintés>
Időszakoktól, érettségi szinttől és a munkavégzés helyétől függetlenül megbocsáthatatlannak tartom, ha munkavégzésre alkalmatlan eszközt adsz egy kolléga kezébe – legyél épp cég-, IT- vagy bármilyen más vezető. Akármi is van a döntésed mögött, a munkavállaló azt fogja érezni és gondolni, hogy őt nem tartod annyira értékesnek, mint a mellette ülő Jancsit, akinek a gépe nem fagy le folyton, és még Windows is elindul, mire lefőzi a kávét a konyhában.
Elismerem, hogy lehet olyan (anyagi) helyzetben bármelyik cég, amikor nem engedheti meg magának megfelelő eszközök beszerzését, de akkor azt tessék felvállalni a kollégával szemben, nyíltan megmondani neki, hogy most erre futotta, és várhatóan mikor kap jobb eszközt. (Az őszinteség egészen jól tud hatni az empátiára, elköteleződésre…)
Ha csak csendben az orra alá dugod az agyonhasznált, kopott vagy egyébként nem megfelelő notebookot, telefont, bármit, ne-adj-isten kitérő választ adsz, ha rákérdez, akkor a fénysebességnél is gyorsabban vertél egy szöget a köztetek lévő normális együttműködés és a céggel való kapcsolata koporsójába. Mindezt képzeld el, ha egy csillogó szemű, új munkaerővel teszed az első napján… Meg is született az első pont a felmondását alátámasztó, képzeletbeli listáján.
</kis kitekintés>


Először is: kérd ki a kollégák véleményét, milyen volt nekik ilyen (informatikai) környezetben dolgozni. Nem valószínű, hogy kapásból megoldási javaslatokat is tudnak adni, de egészen biztosan kapásból fel tudnak sorolni néhány dolgot, ami nem ment tökéletesen, akadozott, nehezítette a munkavégzésüket minden nap vagy időszakosan.
Ne csak kérdezz, halld is meg a válaszokat!

Készült valaha IT fejlesztési terv, irányelv? Szuper, éppen ideje leporolni és aktuálizálni a közelmúlt tanulságai alapján. Nem is volt? Akkor talán most lehetne foglalkozni vele. Le van írva valahol, hogy hogyan kezelitek a céges vagy munkavállalói eszközöket (beszerzést, telepítést, menedzselést, karbantartást… selejtezést) általában? Nem kell rögtön informatikai, eszközkezelési szabályzatot írni, de némi átgondolás és néhány vázlatpont még nem ártott senkinek.
És ha már nekiülsz, az üzletmenet-folytonossági vagy katasztrófaterv intézménye sem ördögtől való ám. Nincs rá szükség? Az elmúlt másfél-két év alapján sem? Naugye.

Már hallom is a válaszokat, amelyek kifogásként is remekül megállják a helyüket… Most erre nincs időnk/pénzünk. Nem ismerjük az alternatívákat. Azt sem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. A cég (önjelölt) IT guruja azt mondja, jó ez/nem lehet javítani rajta. Máshol sem jobb a helyzet. Folytassam?

Az a jó hírem, hogy nagy valószínűséggel ég és föld szintű javulást lehet elérni megfelelő (szak)ismeret birtokában és ingyen. Ha házon belül nem találsz ehhez megfelelő erőforrást, kérj (külső) segítséget! Még egy ilyen szakember rendrakásra kiszámlázott órái sem fogják elérni azt a költséget, amit egy átlagos KKV pánikszerűen elköltött az új eszközökre és megoldásokra az utóbbi években. Nem ismersz megfelelő informatikai-üzemeltetési ismeretekkel rendelkező szakembert, aki vállalná a teljes IT gatyába rázását? Épp most olvastad el az egyikőjük blogposztját. (Ha érted, hogy értem. [kacsint])

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük