LEGO® SERIOUS PLAY® Train the Trainer Workshop – Mit tanultam belőle? (2. rész)

Majd két éve jelentkeztem a LEGO® SERIOUS PLAY® (LSP®) facilitátor (oktatói) képzésére, miután teljesen véletlenül találkoztam ezzel a módszerrel.  A COVID-helyzet miatt azonban, csak 2021. augusztusában vált biztossá, hogy elindul a képzés. Zárójelben mondom, hogy bár gyerekkoromban nem volt lehetőségem legózni, fiaim felcseperedése alatt annyi Lego-tornyot, csodajárgányt, rakétát, valós és elképzelt világot építettünk, hogy ez bőven kárpótolt a kimaradt élményekért.

2021 szeptemberének egyik álmos reggelén, egy belvárosi épület földszinti termében egy kis csoport izgatottan várta, hogy megkezdődjön a várva várt kaland. A nemzetközi résztvevők között voltak cégtulajok, nagyvállalati környezetben dolgozó HR munkatársak, egyetemi oktatók és trénerek is. Michel Cloosterman majd egy évtizede honosította meg Hollandiában ezt a módszertant, dán minta alapján, és sok évnyi gyakorlás után elkezdte oktatni is a jövő LSP® facilitátorait.
Az angol nyelvű képzés négy napja rendkívül intenzív volt, és mindvégig arra sarkallt minket, hogy tágítsuk a látókörünket, próbáljunk más szemmel ránézni a világra, és keressünk olyan összefüggéseket, amelyek nem maguktól értetődőek. Az LSP® történetéről korábban már beszámoltam, ezért most inkább arról adok számot, hogy mit tanultam.

Kezdjük azzal, hogy az LSP® workshop nem csak arról szól, hogy kiborítunk egy láda Lego kockát, aztán hajrá, mindenki épít, amit akar. Azt mondanám, hogy tervezett céllal, rendezett „káoszban” dolgoztunk. A workshop felépítése pont olyan volt, mint egy Lego modellé. Különálló, kisebb modelleket építettünk, majd ezeket egy nagy közös alkotássá gyúrtuk össze.

Azt mondják, hogy az emberek először képekben, majd szavakban gondolkodnak. Leírva talán furcsán hangzik ez, de a LEGO® SERIOUS PLAY® workshop alkalmával ezt meg is tapasztalhattam. A bemelegítő köröket követően egyre bonyolultabb összefüggésekre kerestük a választ, és egyre mélyebbre hatoltunk a módszertan megismerésében. Amikor oktatónk egy feladat kiosztását követően azt mondta: „ne beszélgessetek, kezdjetek el építeni!”, akkor kissé szkeptikus voltam. Az első kreációk során némileg frusztrált is, és blokkolt is a rengeteg figura, szín, elem. Aztán összeraktam két kockát, majd még kettőt, aztán ide még egy bokor, oda még egy virág, pár kerék, egy zászló, óh, és ide is teszek még valamit… és beindult a képzeletem. Olyan képek, metaforák születtek, amelyeket a figurák segítségével egyre kifinomultabban tudtam megépíteni, és közben repült az idő.

A képzés részeként többek között egy aktuális üzleti dilemmát kellett lemodelleznünk. Én az egyik ügyfelemnél tapasztalt elakadást építettem meg. Egy olyan helyzetet ábrázoltam, amikor a vezetők egyike oly mértékben uralja az embereit, és a területét, hogy a környezetében dolgozóknak kevés esélye marad arra, hogy csapattá kovácsolódhasson, és igazi csapatként működhessen. Miután a modell elkészült, oktatónk pillanatok alatt átlátta az általam ábrázolt helyzetet, és nem mellesleg véleményezni tudta azt. Tehát a Lego modellek arra is alkalmasak, hogy mások számára láthatóvá és kézzelfoghatóvá tegyünk, egy amúgy nehezen átlátható, megérthető problémát vagy megoldandó helyzetet.

Káosz, széthúzás, konfliktusok – amikor a vezető cserbenhagyja a csapatát önös céljai érdekében

Felfedeztem, hogy egyetlen hívószóra annyiféle modell született, ahányan a teremben voltunk. Azt is megfigyeltem, hogy akik kezdetben azt állították, hogy a kreativitásnak a szikrája sincs bennük, a képzés végére oldottan, boldogan és magától értetődően alkottak. Azt is mondhatnám, hogy hétköznapi csoda történt. A legjobban mégis azt tetszett, amikor oktatónk azt demonstrálta, hogy hogyan blokkolódik a gondolkodásunk szárnyalása, ha arra kényszerítenek minket, hogy egy ötletet mindenképpen a papír alapú tervezéssel kezdjünk megvalósítani.
Miután kétfelé osztotta a résztvevőket, az egyik csapat azt a feladatot kapta, hogy papíron tervezzen meg egy adott tárgyat, majd azt készítse el a lerajzolt terv alapján. Ezután próbáljon meg minél többféle variációt kidolgozni a rajzolás, építés vonal mentén. A csoport másik felének az volt a feladata, hogy azonnal kezdjen el építeni, és a megépített kreációt rajzolja le. Ezután ők is minél több variációt kellett megalkossanak. Meglepő volt azt megtapasztalni, hogy a második csapat kétszer annyi alkotást tudott létrehozni, ugyanannyi idő alatt.

Egy kiskacsa – mindig kicsit másként

Mit tanultam még? A fentieken túl, még néhány más dolgot is. Például, hogy

– Mindenki szereti a Lego-t.

– Mindenki tud legózni, függetlenül attól, hogy mennyire kreatívnak vagy kézügyességgel megáldottnak gondolja magát.

– A Lego természetes módon hozza felszínre az emberek egyedi meglátásait, ötleteit, véleményét.A Lego-modellek olyan meglátásokat és jelentéstartalmakat tudnak felszínre hozni, amelyekre maguk az alkotók sem gondoltak volna egyébként.

– Egy nagy kupac Lego-kocka kevésbé ijesztő, mint egy üres papírlap.

– Az LSP® egyenlőséget teremt, lehetővé téve minden résztvevő számára a teljes és azonos mértékű bevonódást.

– Az LSP® biztonságos környezetet teremt, ahol mindenkire sor kerül, ahol mindenki megszólalhat és véleményt nyilváníthat.

– Az LSP® rendkívül alkalmas arra, hogy az egyedi ötleteket összefüggésekké alakítson át.

– A megépített Lego-modellek segítenek emlékezni az általuk képviselt történetekre.

Az LSP® workshopot leghatékonyabban olyan területeken tudjuk használni, ahol fontos a bevonás, ötletelés, közös gondolkodás (pl. stratégiaalkotás, folyamattervezés, vállalati kultúra kiépítése, vállalati értékek meghatározása, csapatépítés, célzott megoldáskeresés, csapatkonfliktusok feloldása).

Az LSP® workshop minden egyes napja olyan energiát és inspirációt adott, amelyet már régen éreztem. Ezt a hozzáadott értéket nem szabad alábecsülni, hiszen a munkatársi motiváció és a munkatársi jól-lét erősen hat a cég teljesítményére és eredményeire.

Világunkban, amikor egyre több munkát elméleti síkon végzünk és a billentyűzeten kívül nem használunk más eszközt a gondolataink ábrázolására, sokan vágyunk a “kétkezi munka” örömére. Az LSP® ebben is különleges. Amikor a munka „csak játék”, az eredmények magukért beszélnek.

A következő blogcikkeimben azt az angol, majd magyar nyelvre fordított interjút fogom közzétenni, amelyet Michel Cloostermannal, az LSP® hollandiai meghonosítójával és képviselőjével készítettem budapesti tartózkodása során. Addig is, Legóra fel!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük